Génmódosított növények



Felvezetés

Ha génmódosítást említenek, legtöbben felkapják a fejüket, noha sokan nem is tudják pontosan, mi fán terem, de a rengeteg vita, a pró és kontra érvek a téma kapcsán feltehetően mindenkit gyanakvóvá tesznek. Ezért figyelemfelkeltés céljából néhány érdekes adatot ismertetnénk, anélkül, hogy túlbonyolítanánk a dolgot, hiszen Romániában igenis aktuális a jelenség.

A probléma

 

Az első génmódosított (GMO) növényt 1995-ben „engedték szabadon" az Amerikai Egyesült Államokban, amely jelenleg Kanadával és Argentínával együtt az ilyen jellegű növények fő termővidéke. Európa, ha csekély mértékben is, szintén kiveszi a részét a termesztésből, itt hét országban engedélyezett GMO-növény termesztése: Spanyolországban, Csehországban, Portugáliában, Németországban, Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban. Nálunk az EuropaBio adatai szerint 2008-ban 7146 hektáron termeltek génmódosított kukoricát, mellyel az Unióban az „előkelő" harmadik helyet foglaljuk el Spanyolországot és Csehországot követően.

Nem kis felháborodást váltott ki a GMO-ügyet támogatók körében, amikor a világhírű, magyar származású biokémikus, Pusztai Árpád – a Genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága című könyv írója – 1998 augusztusában az angliai Granda Tv műsorában kijelentette: „A genetikai módosítással készült növényeket a laboratóriumban kell kipróbálni, és nem a lakosságot kell kísérleti nyúlnak használni." Ez a kijelentése kiütötte a biztosítékot magas körökben, a skóciai Rowett Research Institute felfüggesztette munkaviszonyát a botrány miatt egy időre, a későbbiekben ugyan újra alkalmazták, ám megtiltották, hogy nyilatkozzon, végül nem hosszabbították meg az évenként újratárgyalásra kerülő munkaszerződését.

A génkezelt növények legtöbbet hangoztatott pozitívuma, hogy segítenek az éhínség problémájának megoldásában világszerte, ugyanis támogatóik szerint ezek a növények magasabb terméshozammal rendelkeznek, jobban tűrik a szélsőséges időjárási viszonyokat (sós talaj, szárazság stb.). Természetesen, míg a hasonló növényeket termelő, illetve alapanyagként felhasználó cégek hozamnövekedésről számolnak be, mások káros hatásokról, kisebb hozamokról beszélnek. A génháború színfalai mögé az egyszerű embereknek nehéz belátni.

 

Az aranyrizs és társai

Egy érdekes „találmányt", az aranyrizst 2000-ben állították elő, miután egy rizsfajtába beültettek két nárciszból, valamint egy baktériumból kivont gént. A rizs, mely nem tartalmaz karotint, a beavatkozást követően beta-karotint kezdett termelni, melyből A-vitamint állít elő a szervezet. Az A-vitamin hiánya miatt Ázsiában évente közel egymillió gyermek hal meg és több százezren vakulnak meg, így esetleges forgalomba kerülése változásokat eredményezhet. Talán ez az egyedüli génmanipulált növény mely szabadon termeszthető, minden egyéb esetében tilos a „házi" szaporítás, a vetőanyagot évente az engedélyezett kísérleti központoktól kell megvásárolniuk a termesztőknek. Abban az esetben, ha ezt nem teszi meg a termelő, a legtöbb országban törvényes eljárást indíthatnak ellene. Példaként említhető az a kanadai farmer, akinek szójaföldjét megfertőzte a szomszédja génmódosított szójája, ezért perbe fogták azzal a váddal, hogy illegálisan használta a GMO „előnyeit", a törvényszék pedig elítélte az említett gazdát. Az éhínség által sújtott Zambia 2001 októberében merész döntésre vállalkozott: nem engedte be az országba az USA által segélyként felajánlott 26 000 tonna élelmiszert, arra hivatkozva, hogy valószínűleg génkezelt növényeket is tartalmaz, mely negatív kihatással lehet az ország későbbi exportjára.

 


 

 

 

 

 

 

 

 


 

Hiába állítunk elő egy szárazságtűrő, magas terméshozamú növényt, addig semmi nem oldódik meg, amíg évente meg kell vásárolni a vetőmagot, azonkívül, hogy így egyesek csinos profitra tehetnek szert. Az emberek azért éheznek, mert szegények és nincs pénzük élelmiszerre, nem pedig azért, mert nem lenne, amit vásároljanak – hangoztatják a génmódosítások ellenzői.

A GMO-növények 71%-át gyomirtóval, 28%-át pedig rovarirtó szerrel szemben teszik ellenállóvá, és az így megtermesztett növények kb. 80%-át takarmányként használják. A gyomirtókkal szembeni ellenállóképesség hatására a termőföldet korlátlan vegyszerezésnek tehetjük ki, mert az nem károsítja a termést, csak a káros gyomnövényeket öli meg, legalábbis így szól a „recept". A gyakorlat azt mutatja azonban, hogy a gyomok idővel ellenállóbbá válnak, és még több vegyszerre lesz szükség, például a GMO-szója esetében akár 2–5-ször annyi vegyszerre van szükség, mint a hagyományos szója esetében.

A kártevők ellen „feltalált" növények közül Európában egy faj engedélyezett: a Monsanto Mon 810-es elnevezésű kukoricája. Itt egy gén „biztatására" a növény kukoricamoly elleni mérget termel, mely kivédi a moly okozta károkat. Gyakorlati haszna azonban ennek kevés, mert vidékünkön csekély a kukoricamoly által okozott kár, viszont a termelt méreg hasznos rovarokat is veszélyeztet. Érdemes megemlíteni néhány példát a génmódosítás határtalanságára: japán szakemberek a spenót génjeivel kezelt sertést tenyésztettek, amelynek szerintük így sokkal egészségesebb a húsa. A lepényhal fagyásgátlásért felelős génje elősegíti, hogy az alacsony hőmérsékletre érzékeny gyümölcsök, például az eper ellenálljon a hidegnek, az amerikai „Flav Savr" paradicsom pedig a rothadást gátló géneknek köszönhetően hosszabb ideig tartja csábos formáját... A génkezelt növények „érdekes" tulajdonságairól szóló sor szinte a végtelenségig folytatható. A vita folyik: míg egyesek a világ élelmiszer-problémáinak megoldását látják a gének manipulálásában, addig mások arra figyelmeztetnek, hogy Pandóra szelencéjét feszegetik a genetika tudósai.

 

 

 

 

 

 

 
 


Hozzászólások (0)




<< VISSZA

Támogatóink 




Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.
Ez a kiadvány a szerzõ nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehetõ felelõssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért.

Médiapartnereink

  |