A probléma

Úgy gondoljuk, hogy a roncsautó programnak hiányoznak a szakmai alapjai, legalábbis egyetlen információt sem találtunk mely amellett szólna, hogy hogyan kapcsolódik a környezetvédelemhez, pedig 2.280.000.000.000 Ron elköltése esetében csak szükség lenne hasznosságának alátámasztására.

- Az első és legnagyobb gond az, hogy egy olyan programot mely elsősorban a gépkocsiipart támogatja „zöld” köntösbe bujtatták. Természetesen népszerű programmá válik, mert hasznos a lakosságnak, de a környezetvédelemmel való kapcsolata nem szorosabb mint bármilyen programnak.

- Nem létezik hasznosságát alátámasztó adat, csak az, hogy hány autót gyűjtöttek be, mennyit adnak érte, és hogy mennyivel lehet növelni a keretet.

Ami fontos lenne, ahhoz, hogy valóban alátudjuk támasztani adatokkal a program sikerességét:

- mennyit fogyasztót, mennyi co2-t bocsájtott ki a leadott autó, ezt párhuzamba állítani az újjal

- mennyi km-t tettek meg pl. évente a régi kocsival, egyáltalán használatban volt-e (egy új kocsi, mindenképp hozzájárul a vezetői szokások megváltozásához, és hajlamos az ember, hogy többet kocsikázzon, ennek fényében érdemes elgondolkodni azon, hogy ha van egy kocsink ami pl. 10 egységet fogyaszt de csak havi 100 km-t megyek vele, vagy van egy amely szörnyen takarékkos csak 6 fogyaszt de 300 km megy vele a tulajdonos akkor mit értünk el?)

- mekkora a „lábnyoma” az új kocsi előállításának, illetve a régi újrahasznosításának? Adva van egy kocsi amelyről kijelentjük, hogy környezetszennyező és azért, hogy ez megváltozzon újat állítunk elő (alkatrészek előállítási terhelése), a régit újrahasznosítjuk (begyűjtés, szétbontás, újrafeldolgozás)

Számszerűsíteni kell az elért eredményeket, és nem darabszámra mérni a környezetvédelmet. Belefektettünk 2.280.000.000.000 Ron-t és elértük, hogy országszinten évente xxx tonna co2 takarítódik meg, megérte-e a pénzét?