A terület leírása

A Borsáros láp, Csíkszeredától 7 km-re délkeletre Csíkszentkirály központjában, az Olt jobb partján 640 m tengerszint feletti magasságban található. A borsár elnevezést a limonitos üledékek sárgás, pirosas színéről kapta. A láp 1km hosszúságban követi a folyómedret kisebb nagyobb megszakításokkal, területét 108 hideg borvízforrás táplálja.

A Borsáros láp nyirkos, hűvös mikroklímája sok jégkorszakból visszamaradt növényfajnak ad otthont, ezért egy nagyon értékes flóra alakult ki az idők folyamán. 1939-ben a területet botanikai rezervátummá nyilvánították, Ez volt az első természetvédelmi terület a Csíki-medencében.

A hely különlegességének számít a mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus) és a törpe nyír (Betula humilis), amelyeknek itt található a természetes elterjedésük egyik legdélebbi pontja. A kutatások szerint a védett szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica) a huszadik század vége felé terjeszkedni kezdett a területen. Jelenleg a láp legértékesebb része az Omlásalja nevű terület, ahol mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus), a rovarevő keskenylevelű harmatfű (Drosera anglica), vidrafű (Menyanthes trifoliata), kúszó fűz (Salix repens), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) is él.

Az első súlyos élőhelypusztító tevékenység 1943-1944-ben a terület lecsapolása volt. Ezt követte

1954-ben az Olton keresztülívelő híd és vasúti felüljáró megépítése, amelyik kettészelte a lápot, tovább csökkentve területét és károsítva azt.

A láp erőteljes szennyezésnek volt kitéve az 1970 – 1980 között működő állatfarm szennyvizének következtében. Ez idő alatt folyt az Olt szabályozása is, amely során eltüntették a folyó kanyarulatát, ez által csökkent a vízszint és ez maga után vonta a talajvíz csökkenését is. Ezek a tényezők megváltoztatták a láp növényvilágát. Az 1990-es évektől kevésbé bolygatták a területet, így a talajvíz szint újra emelkedni kezdett, amely során valamelyest regenerálódott, gyarapodott a jégkori maradvány növényzet.

Elsősorban a talajvízszint csökkenése miatt a láp területén elszaporodtak különböző fűzfafélék, legfőképp a kecskefűz (Salix caprea) a közönséges nyír (Betula pendula), a lágyszárúak közül az iszapzsurló (Equisetum fluviatile), és a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) hódít teret magának, elnyomva a reliktum fajokat.

A Borsáros még mindig a Székelyföld egyik legértékesebb természetvédelmi területe. Része az Alcsíki Élőhelyvédelmi Natura 2000 területnek (ROSCI0007).

A Natura 2000 hálózat az Európai Unió természetvédelmi területeinek összessége, amelyeket két kerettörvény, a Madárvédelmi Direktíva (79/409/EC) és az Élőhely Direktíva (92/43/EC) alapján jelölnek ki. Ennek megfelelően két Natura 2000 területtípus létezik: a madárvédelmi területek (SPA-k) és az élőhelyvédelmi területek (SAC-k vagy SCI-k). A hálózat célja az európai biológiai sokféleség védelme. A Natura 2000 területek általában nagy kiterjedésűek és nem zárják ki az emberi tevékenységeket, viszont minden építkezés és egyéb infrastrukturális beruházás esetén külön megvizsgálják, hogy azok a természetvédelmi szempontból jelentős fajok és élőhelyek, amelyek az illető területen ismertek, mennyire sérülnek a beruházás által, és igyekeznek elkerülni az élőhelyek pusztítását vagy pótolni azokat. Emellett a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelését, kutatását és a természetkímélő mezőgazdálkodást támogatják. Romániában a Natura 2000 hálózatot 2007-ben kezdték kijelölni, a mezőgazdasági támogatások még nem működnek. Hasonló támogatások az agrárkörnyezetvédelmi támogatások, de ezek nem csak a Natura 2000 területekre vehetők igénybe, hanem az úgynevezett magas természeti értékű mezőgazdasági területekre (a Székelyföld nagy része ebbe a kategóriába van sorolva).

Demeter László, Szentes Lajos

Hasznos információk

Csíkszentkirály honlapjának természeti értékeit bemutató része (pöcc)