A terület leírása

A Buffogó tőzegláp Kovászna megye északi részén, a Háromszéki-medencétől északnyugatra, a Büdös-hegy és a Köztető közötti hegynyeregben, a Bálványos-patak felső folyásánál, 925 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.

A vulkáni utóműködés következtében gázfeltörésekben gazdag, savanyúvizes ingóláp, amelyre vastag, süppedős tőzegmoha telepek jellemzők. A láp a tavacskákban folyamatosan feltörő és buffogó hangot kibocsátó szén-dioxid gázfeltörésekről kapta a nevét Botanikai rezervátum, kiterjedése 0,88 hektár. A területre jellemző a gyapjúsásos–tőzegmohás növénytársulás, ahol az elhalt tőzegmohából és más növényekből képződött tőzegréteg eléri a 2–2,5 m vastagságot is.

Ritka maradványnövények fordulnak elő a láp területén, ilyen pl. a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), amely a hideg, nedves és nitrogénszegény élőhelyekhez alkalmazkodva rovarokkal is táplálkozik. Ezeket élénkvörös színe és a leveleit borító csillogó, cukortartalmú ragadós anyag vonzza oda, amely emésztőenzimeket is tartalmaz. A levélre ragadt kisebb-nagyobb rovarokra újabb mirigyszőrök hajlanak és maga a levél is begörbül, emésztőenzimek bontják le a rovarok fehérjéit és a képződött anyagok felszívódnak a levélbe. Ahol a környezet kedvező, a harmatfű szőnyegeket alkot, amely még nagytermetű szitakötőket is képes “elejteni”.

Ezenkívül megtalálható itt a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), a tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), a szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos), fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) (pöcc), amely vastag, zöld szőnyegként borítja a talajt.

A területen található fák túlnyomó részét a közönséges nyír (Betula pendula) teszi ki, ezenkívül lucfenyő (Picea abies) és bükk (Fagus sylvatica) fordul elő.

A láp kisméretű, ezért nincs eltérés a környező lombhullató erdők és a láp állatvilága közt. Az itt előforduló kétéltű fajok a gyepi béka (Rana temporaria), az erdei béka (Rana dalmatina), a barna varangy (Bufo bufo) és a foltos szalamandra (Salamandra salamandra).

A hüllők legjellegzetesebb képviselője az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara). A madarak közül előfordul a fekete harkály (Dryocopus martius), a nagy fakopáncs (Dendrocopos major), kakukk (Cuculus canorus), barátcinege (Parus palustris), szajkó (Garrulus glandarius), héja (Accipiter gentilis), karvaly (Accipiter nisus), uráli bagoly (Strix uralensis).

Az emlősök közül megemlítendő a mókus (Sciurus vulgaris), nagy pele (Glis glis), vadmacska (Felis silvestris), őz (Capreolus capreolus), kárpáti gímszarvas (Cervus elaphus carpathicus), barnamedve (Ursus arctos).

A láp kis mérete miatt érzékeny a külső hatásokra, látogatásunkkor fontos, hogy használjuk a deszka pallókat és a kijelölt ösvényeket . Óvjuk a növényzetet a taposástól, hogy természetes állapotban fennmaradhasson ez a vadregényes táj.

A Buffogó láp része a Csomád-Báványos Élőhelyvédelmi Natura 2000 területnek (ROSCI0037).

A Natura 2000 hálózat az Európai Unió természetvédelmi területeinek összessége, amelyeket két kerettörvény, a Madárvédelmi Direktíva (79/409/EC) és az Élőhely Direktíva (92/43/EC) alapján jelölnek ki. Ennek megfelelően két Natura 2000 területtípus létezik: a madárvédelmi területek (SPA-k) és az élőhelyvédelmi területek (SAC-k vagy SCI-k). A hálózat célja az európai biológiai sokféleség védelme. A Natura 2000 területek általában nagy kiterjedésűek és nem zárják ki az emberi tevékenységeket, viszont minden építkezés és egyéb infrastrukturális beruházás esetén külön megvizsgálják, hogy azok a természetvédelmi szempontból jelentős fajok és élőhelyek, amelyek az illető területen ismertek, mennyire sérülnek a beruházás által, és igyekeznek elkerülni az élőhelyek pusztítását vagy pótolni azokat. Emellett a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelését, kutatását és a természetkímélő mezőgazdálkodást támogatják. Romániában a Natura 2000 hálózatot 2007-ben kezdték kijelölni, a mezőgazdasági támogatások még nem működnek. Hasonló támogatások az agrárkörnyezetvédelmi támogatások, de ezek nem csak a Natura 2000 területekre vehetők igénybe, hanem az úgynevezett magas természeti értékű mezőgazdasági területekre (a Székelyföld nagy része ebbe a kategóriába van sorolva).

Demeter László, Szentes Lajos