A terület leírása

Kalonda tető, Farkaslaka és Korond közt fekszik félúton, 845 m tengerszint fölötti magasságban.

A Kalonda tető a hargita hegység vulkáni platójának része, a mélyben húzódó harmadkori üledékeket itt vulkáni kőzetek borítják. Vízválasztót képez a Nagy- és Kis-Küküllő között.

A fennsík napjainkban fás legelő, ahol elszórtan idős bükkfák (Fagus sylvatica) találhatók, amelyek nem nőnek olyan magasra, mint erdei társaik, mivel a nyílt terep miatt nem kell a napfény után versengeniük, ezért inkább terebélyesednek, csodálatos gömb alakú lombkoronát növesztettek. Megfigyelhető köztük néhány hengeres, kevésbé terebélyes lombkoronával rendelkező példány is, ez a koronaforma azt igazolja, hogy valamikor erdő borította a fennsíkot.

A Kalondán előfordul a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius), kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), szibériai nőszirom (Iris sibirica), és nemrég fedeztek fel egy ritka egyszikű növényt, a fiókás tyúktaréjt (Gagea spathacea).

A Kalonda-tetőn már 150-200 éve foglalkoznak szénégetéssel. Farkaslaka lakóinak a fakitermelés mellet ez volt a legfőbb bevételi forrása. A régi időkben millérekben égettek a szenet, amelyben 50-60 m fát használtak föl. Az államosítás után kezdték alkalmazni a baksát, ez csak méreteiben különbözik a millérektől, a baksákban 150-250 m fát használnak föl.

Napjainkban is találkozhatunk baksákkal a Kalonda tetőn, néhány család még űzi ezt a mesterséget, de a fát már nem a fennsíkról szerzik be, hanem távoli erdőkből szállítják a helyszínre.

A baksa összeállítása az öl elkészítésével kezdődik, ahová gyúlékony anyagot, tűzgyújtót tesznek, majd tovább vékonyabb méterfákkal folytatják az öl rakást. 

A méretre vágott és fölhasogatott fát, amely többnyire bükk, lábra állítva, körbe haladva, egymásra helyezve, hatalmas kúp alakot raknak négy szakaszban. A legfelső szakasz tetejére rakják a fejet, az apróbb, rövidebb fákból vagy az előző baksából maradt csürökből. A csürök az a fa maradvány, amiből nem lett szén, de megégett. Az összeállított baksát le kell takarni, előbb szalmával, szénával, fűrészporral, száraz falevéllel, majd szénporral vagy homokkal. A betakarás után, láblyukakat kell hagyni és a fej tetején is kell legyen egy kis, betakaratlan rész, így könnyebben meggyúl a fa. Ezek után jöhet a baksa gyújtás, ami a szénégetőknél nagy esemény, csak úgy mint, mikor végeztek a baksaszén kihúzásával.

Szeptember elején tartják Farkaslakán a Szenes napokat, amikor különböző rendezvényeken vehet részt az oda látogató, Kalonda tetőn íjász bemutatót, hagyományos magyar harcművészeti bemutatót tartanak, és az érdeklődők megtekinthetik, hogyan történik a baksa gyújtás. Farkaslakán pedig főzőversenyt, futballmérkőzést és különböző szórakoztató műsorokat tartanak.   

Szentes Lajos, Demeter László