A terület leírása

Meglepetés: Torda-völgye a Csíki-medencében van, Delne és Csicsó között. A legenda szerint valamikor itt egy falu volt, Tordafalva, amelyet a tatárok pusztítottak el. Régészeti bizonyíték a falu létezésére nincs, viszont a magányos Szent János templom messziről felhívja magára a figyelmet, és közelről sem okoz csalódást: egyszerű, de szép gótikus építészete, gyönyörű fekvése, öreg keresztjei a templomkertben, 17. századi kazettás mennyezete és szárnyas oltára megéri a látogatást. A templom magányos fekvése a kora középkori egyházszervezés egyik legjobb példája a Csíki-medencében és a Székelyföldön: több falu kellett építsen közös templomot.

A templomot két oldalról körülvevő vizenyős völgyek országos természeti ritkaságot rejtenek. Itt él az ország egyik legnagyobb mocsári béka populációja. Ez a békafaj északi elterjedésű, és európai elterjedésének déli határa Erdély. Hűvös klímájú síklápok az élőhelyei, amelyeket itt a templom környékén fekvő kis tavak és vizenyős rétek formájában talált meg. A faj különlegessége, hogy tavasszal a hímek kék színűek (az árnyalat időjárástól, napszaktól és a hímek “hangulatától” is függ).

A kis tavakban kora tavasztól késő őszig, a környező réteken pedig minden évszakban találunk valami érdekeset. Kora tavasszal zajlik a kétéltűek szaporodása, a mocsári békán kívül itt szaporodik a gyepi béka, amelyek nagy része a Csíki-havasokból tutajozik le ide hóolvadáskor a patakokon, és velük egyidőben másznak be a vízbe szárazföldi hibernálóhelyeikről a pettyes és tarajos gőték. A sekélyebb tócsákban ritka ősi rákokat figyelhetünk meg: Hankó-tócsarákot, zöld tócsarákot, tavaszi pajzsosrákot, csőrösfejű rákot és kék lebegőkandicsot, ezenkívül mindenféle állóvízi gerincteleneket: pl. vízibolhákat, borsókagylókat, csíkbogarakat és csíkbogárlárvákat, tegzeslárvákat. Május közepére a tavak növényzete is feléled, láthatunk itt zsombéksást (Carex elata), és megpróbálhatunk egy-egy tócsán a zsombékokon egyensúlyozva száraz lábbal átkelni, de olyan ritka növényeket is láthatunk, mint a húsevő rence (Utricularia vulgaris) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata).  

A vizenyős réteken még számos ritka vagy kevésbé ritka, de szép és különleges növényfajt is megfigyelhetünk: zergeboglárt (Trollius europaeus), posvány kakastaréjt (Pedicularis palustris), orvosi macskagyökeret (Valeriana officinalis), őszi vérfüvet (Sanguisorba officinalis), széleslevelű gyapjúsást (Eriophorum latifolium), kúszófüzet (Salix repens) és a verhetetlen illatú és szépségű buglyos szegfüvet (Dianthus superbus).

A Torda-völgye és a környéke valóságos svédasztal a ragadozómadarak számára. Szinte az összes nyílt területeken vadászó ragadozómadár “megjárja” itt magát nap mint nap: békászósas (Aquila pomarina), egerészölyv (Buteo buteo), kígyászölyv (Circaetus gallicus), a területen költ a vörös vércse (Falco tinnunculus) és barna rétihéja (Circus macrurus), vonuláskor kékes rétihéja (Circus cyaneus) rendszeresen, de ritkán még kék vércse (Falco vespertinus) is megjelenik. Szintén mindennapos látvány nyáron a sétálgatva vadászó fehér gólya vagy gólyacsapat. Télen gatyásölyvet (Buteo lagopus) és réti fülesbaglyot (Asio flammeus) is láthatunk. Jellemző a rozsdás csaláncsúcs (Saxicola rubetra), sárga billegető (Motacilla flava), énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), nagy őrgébics (Lanius excubitor), tövisszúró gébics (Lanius collurio),vadgerle (Streptopelia turtur), fogoly (Perdix perdix), fürj (Coturnix coturnix), a templomkertben balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus), hantmadár (Oenanthe oenanthe), kuvik (Athene noctua). A nagyobb tavacskákban tőkés réce költ, és alvóhelyként használja több tőkés réce és böjti réce.

A terület jelenleg nem védett, de kitűnő példája annak, hogy közvetlen környezetünkben is milyen különleges természeti értékek lapulnak.

Demeter László